Pilótakeringő 2012

motorsportal.hu  2012.03.15. 12:34

Holnap magyar idő szerint hajnalban kezdetét veszi a várva várt 2012-es Forma-1-es szezon, így utolsó nekifutásként érdemes végigböngészni, mely csapatoknál történt pilótaváltozás az idei kiírásra. Érdekes évadnak ígérkezik az idei, annyi szent. Mintegy rekordként immár hat világbajnok feszül egymásnak a világ különböző versenypályáin, és akkor még nem említettük a rangos mezőnyhöz utóbbi időkben csatlakozó pokolian elszánt, legújabb tehetségeket, akik a nyers bizonyítási vágytól fűtve, egy ígéretes show reményében húznak bukósisakot Ausztráliában.

 

Bár a nagyoknál: a Red Bullnál, a Ferrarinál, a McLarennél, valamint a Mercedesnél és a Saubernél a korábbi volánzsonglőrök maradtak a helyükön, a többi csapatnál azonban volt izgalom és mozgolódás rendesen. Elgondolkodtató, hogy hosszú évekre visszamenőleg nem volt még ennyi, kevés rutinnal rendelkező versenyző a csúcskategória vérkeringésében. A mezőny pontosan egyharmadának ugyanis maximum egyetlen F1-es évad áll a háta mögött! Ilyen „egy éves csemeték” a tavaly kényszerszünetet tartó Nico Hülkenberg, a 2011-ben debütáló Pastor Maldonado, Paul di Resta és a monacói balesete miatt két futamról kieső Sergio Perez. Daniel Ricciardo neve mellett ennél is kevesebb, tizenegy verseny; a két és fél éve ifjú Nelson Piquet-et helyettesítő Romain Grosjeané mellett pedig csupán hét nagydíj szerepel. Hozzájuk jön még az abszolút újonc Charles Pic és Jean-Eric Vergne.

 

Persze lesznek visszatérő, tapasztalatlannak egyáltalán nem nevezhető, a kihagyás miatt mégis rizikófaktort jelentő pilóták is, így elmondhatjuk, hogy idén egyes csapatok, illetve azok főnökei (Forma-1-es szinten legalábbis) szokatlanul bevállalósak lettek. Akadnak konstruktőrök – ez a ritkább eset, akik a puszta tehetségre, vagy „a fiatalabbnál is fiatalosabb” hévre alapoztak; míg mások - jól megfontolva – aktuális anyagi helyzetükre tekintettel a „megfelelő csomag” mellett tették le voksukat.

 

Mindenesetre korábban nem volt bevett szokás, hogy egyes gárdák olyan, a lehetőségeikhez mérten erős teljesítményt nyújtó versenyzőket a partvonalon kívül veszni hagyjanak, mint mondjuk Adrian Sutilt, vagy a még mindig csak huszonegy éves, több nagy csapat által is agyondicsért Jaime Alguersuarit - de én még a vele folyamatosan partiban lévő Sebastien Buemit sem írtam volna le. Rubens Barrichellót csak azért a sor végén említem, mert neki volt tizenkilenc éve a bizonyításra, de a már csak kényszerhelyzetből is megújulással próbálkozó ex-csapata, a Williams aktuális helyzetében teljesen ésszerűtlenül vált meg a Forma-1-et kívülről, belülről, elölről, hátulról jól ismerő, még mindig gyorsnak számító braziltól.

 

Csapatszinten a legjobb szabad helyekkel rendelkezvén a legnagyobb érdeklődés természetesen a Lotus istálló felé irányult, az már csak hab lett a tortán, hogy az egykori Renault és a másik média- és közönségcsalogató „faktor”, vagyis a királykategóriába visszatérni vágyó Kimi Raikkönen útjai végül összetalálkoztak. Ehhez persze kellett a 2007-es világbajnoknál elsődleges opciónak számító Williams vérszegényre sikerült, támogatók után indított kampánya is.

 

A kékek döntésképtelenségét és a gárda bizonytalan jövőt előrevetítő jeleit látva a Lotus aztán nem teketóriázott, hanem hipp-hopp lecsapott a már tűkön ülő Jégemberre. Figyelemfelkeltés ide vagy oda, a fentebb említett bevállalásra azért jó példa ez a kombináció.

 

Jelen esetben ugyan a képességek nem megkérdőjelezhetőek, a bizonytalansági tényező és a kérdőjel mégis ott van, hogy Romain Grosjeannal kiegészülve a régi-új pilóták milyen gyorsan rázódnak vissza az F1-es kerékvágásba. Mind a finn, mind a svájci-francia fiú 2009-ben vezetett utoljára királykategóriás gépet versenyhelyzetben, még ha utóbbi tesztpilótaként tűzközelben is maradt, és amellett, hogy régebb óta ismeri a Pirelli gumiabroncsait, mégis csak egy együlésesben, egy GP2-es autóban versenyezve fejlesztette tovább képességeit. A két pilóta párharcát tekintve az azonban az utóbbi időben ralis szabadságát töltő Kimi mellett szól, hogy alapból őstehetség, és ha a mostanság feltűnően nyitottabb és motiváltabb harminckét esztendős pilóta kezébe egy jó autót is adnak (márpedig úgy néz ki, hogy adnak), nem lehet kérdés, hogy meg is marad a kedve a „cirkuszhoz”. És akkor már „mindössze” a sebességnek kell a helyén lenni.

 

Mindenesetre tavaly nyáron nem sokan fogadtak volna erre a párosításra! Grosjeanra már csak azért sem, mert két évvel ezelőtt, a sikertelen Renault-s évközi beugrása után totál padlóra került, az Alonso mellett szürke egérré törpülő versenyzőnek az a kis szűk féléves F1-es kiruccanás majdnem a karrierjébe került. Elölről kellett kezdenie mindent, miközben sportautókat vezetett, folyamatosan kereste a megfelelő együléses bajnokságot és csapatot, aki hisz még benne. A DAMS volt az, akikkel végül visszatornázta magát a GP2-be, és amely tagjaként tavaly csúcsteljesítményt nyújtva uralta a mezőnyt, így ma már újult erővel és hatalmas motivációval tér haza a már tesztpilótai szerep révén is jól ismert bázisra. Tény persze, hogy a bajnoki cím önmagában nem feltétlen lett volna elég a Lotusos szerződéshez, némi pluszt jelentett az is, hogy a huszonöt éves fiatalember a csapatfőnök Mr. Boullier pártfogoltja. Bruno Senna gyengülő formája és Petrov csapata felé mutatott „negatív toleranciája” - egy kis sajtó előtti panaszáradattal megspékelve – azonban végképp megkönnyítette a vezetőség döntését.

 

Az új páros eddig remekül funkcionál, még ha elővigyázatossággal is illik kezelni a téli körözések eredményeit. Mégis az első barcelonai próbát idő előtt elhagyó gárda Kimivel és Romain-nel a nyolc pályán töltött napjából négyet csak megnyert! Izgalmas!

Ennél sokkal abszurdabb a már megalázó mélységekbe zuhanó Williams csapat versenyzőválasztása. Az egykor szebb napokat látott alakulatnak nemhogy nem sikerült meglépnie a nagy húzást, vagyis a beharangozott szenzációként maguk mellé állítani Raikkönent, de egy-két hónap alatt odáig süllyedtek, hogy a teljes megújulás előtt álló brit csapatnak egy épkézláb, komolyabb tapasztalattal, kifinomult technikai érzékkel rendelkező, tehát az irányítást és útmutatást bátran vállaló versenyzője sem lesz az új idényben. A szakembergárda cseréje, a tervező-, fejlesztő részleg átszervezése és a Renault motor érkezése józanul gondolkodva megkövetelné, hogy a már lassan utolsókat rúgó groveiak egy komoly emberrel a volán mögött próbálják meg kihúzni a gödörből Sir Frank Williams csapatát. Sokatmondó, hogy már Pastor Maldonado hatalmas hazai támogatása sem tette lehetővé, hogy a másik ülésben megmaradjon a pályafutása végén a gárda gazdasági helyzete miatt már szponzorokért kujtorgó Rubens Barrichello, vagy érkezzen a fiatalabb generáció képviseletében az ügyes és szintén támogatókat hozó Adrian Sutil. Aki mellesleg a nagyobb csapatok pilótái mögött elsőként végzett az összetettben... Igaz, a német nyíltan vállalta, hogy csak ugródeszkának használná a kékeket, hogy jövőre aztán egy topcsapat volánját tekerhesse.

 

A venezuelai versenyző mellett árválkodó autóba így az eleinte favoritnak számító pilóták helyett a bizonyításra még igencsak rászoruló, ellenben kétségtelenül jó névvel rendelkező Bruno Senna érkezett - egy zsák pénzzel és szponzorral. Átérezve a problémát, a csapat gyorsan felkutatta egykori versenyzőjét és teszterét, Alex Wurzot hogy adja át minden tudását a fiatal palántáknak, de hogy velük megtalálja-e a helyes utat a Jonest, Rosberget, Piquet-t, Mansellt, Prostot, Hillt és Villeneuve-t is bajnoki címhez segítő Williams? Kisebb csoda is kéne hozzá.

 

Nem kevésbé bizonyult sokkoló hírnek a karácsonyra időzített meglepetés, a Toro Rosso fiainak menesztése sem. Igaz, benne volt a levegőben a változás szele, hisz az olasz csapat tavaly folyamatosan hangoztatta, hogy a Buemi-Alguersuari duóból valószínűleg valakinek mennie kell, de dupla elbocsátásra azért senki nem számított. Az ő esetük már csak azért is érdekes, mert a srácok két és fél -, illetve három évnyi csúcskategóriás tapasztalattal rendelkezve is mindössze a húszas éveik elejét tapossák! Anno bedobták őket a mély vízbe, főleg Alguersuarit (tesztelés nélkül 19(!) évesen a 2009-es idény kellős közepén), de becsülettel állták a sarat, majd folyamatosan fejlődve, főleg az elmúlt esztendőben, a csapat által rájuk helyezett extrém nyomás alatt kitaposták a Torók lelkét is. Aztán robbant a bomba, mindkettejüket kifúrták, név szerint a tavaly HRT-vel bajlódó Daniel Ricciardo és a francia újonc, Jean-Eric Vergne.

 

Az új páros (is) valóban ígéretes, ráadásul jól is ismerik egymást, párhuzamos pályafutásuk során ugyanis volt idő, amikor épp nem rivalizáltak egymással valamelyik aszfaltcsíkon, egy lakáson osztoztak. Mivel a Red Bull egyengette mind a négy szóban forgó pilóta ide vezető útját, így immár az F1 vezéralakjaiként természetes, hogy az ő kezükben volt a végső döntés. Helmut Marko a bejelentés után arra hivatkozott, hogy a fiókcsapatuk, a Toro Rosso nem állóvíz, hanem sztárnevelde, és a spanyol és a svájci fiatalember is kapott elég időt a bizonyításra. És mint kiderült, az ő esetükben nem beszélhetünk Vettelekről, sőt Alguersuari és Buemi még csak nem is nyertes típusok! Ha azt vesszük, hogy a kétszeres világelső 2008-ban Monzában győzelemre vitte a Toro Rossót, ami aztán sem a spanyolnak, sem a kis svájcinak nem sikerült, valóban nem Vettelek... Igaz, akkoriban a Red Bull erősen benne volt az olasz kiscsapat autójának tervezésében, és hát Vettel – egyébként vitathatatlan – szuper eredményei többnyire extrém körülmények és pályaviszonyok mellett születtek. Azt megállapítani, hogy Buemiék nem nyertes típusok, versenyképes autó hiányában elég nehéz, ha pedig előző kategóriabeli teljesítményüket nézzük, nem könnyű eget rengető különbséget tenni a 2011-es és 2012-es duó által felmutatottak között. A Brit F3-at hárman is megnyerték a kvartettből, Alguersuari (2008), Ricciardo (2009), Vergne (2010) sorrendben, hozzájuk képest Buemi csak egy – persze magasabb színvonalú – F3 Euroszéria második hellyel büszkélkedhet. Tény, a Formula Renault Világszériában az ausztrál és a francia is esélyes volt a végső győzelemre az elmúlt években, a legvégén azonban mégis lecsúsztak a bajnoki címről. Mindketten. Mindenesetre izgalommal várjuk, hogy kettejük összesen tizenegy futamos F1 „tapasztalata” mire lesz elég a kiélezett konstruktőri versenyben.

 

A Force Indiánál kicsit más a helyzet. A „régi-új versenyzők” táborából való Nico Hülkenberg még 2010 végén lett a „Williams-stratégia” áldozata, így a fizető versenyző státuszt nem vállalva inkább a várakozó álláspontot választotta Vijay Mallya csapatának kispadján. Igazából Hülk akkora tehetség, hogy nem volt kétséges a visszatérése, az, hogy ez – miután Paul di Resta szintén egy csiszolatlan gyémánt - egy Adrian Sutil kaliberű versenyző kiütésével járt az indiai gárdánál, inkább csak a bőség zavarának tekinthető. Ám, hogy Sutilnak – kizárólag sportértékeit tekintve(!) - az F1-ben ne maradjon egyetlen hely sem, az a jelenlegi, rossz irányba induló, fizetős sofőrök alkalmazását favorizáló trend bizonyítéka. A németek kiválóságánál még azt sem lehet mondani, mint a Toro Rosso volt párosának esetében, hogy nem maradt megfelelő idő és lehetőség az egyéb csapatokkal való tárgyalásokra, hiszen bár a média nem tudott róla, a Force India már ősz elején közölte az elbocsátás hírét az istállónál öt évet letöltő versenyzőjével. (Amely választásnak – szögezzük le - semmi köze nem volt Adrian peres ügyéhez.) Akármi is lesz Sutillal, a saját légitársaságának, a Kingfishernek a csődjétől megmenekülő, így F1-es gárdája sorsát is biztos alapokon tudó csapatfőnök Mallya úr már eddig is csodát tett a valamikori Jordan, Midland, Spyker utódcsapattal, amely töretlenül fejlődik, és nem mellesleg idén az egyik legerősebb pilótapárossal vág neki a szezonnak. Miután a teszteken az autó szokatlanul versenyképesnek bizonyult, érdekes lesz látni, hogy a két éhes fiú közreműködésével meddig jut az ázsiai alakulat.

 

A három legfiatalabb csapatnál általában kettőnél szinte garantálható a pilótaváltás, természetesen ez esetben a választás egyértelműen „csomagfüggő”, vagyis aki a legtöbbet teszi le az asztalra, az várhatja a legkedvezőbb pozícióból a tárgyalást egy esetleges ülésért. Az, hogy idén mindháromnál lett csere, mutatja az aktuális „világképet”. A filozófiaváltás ugyanis elérte az eddig csakis a tapasztalatra és képességekre adó ex-Lotus-t is. Bizonyára szubjektíven ítélem meg a helyzetet, de február második felében(!) kitenni az érvényes szerződéssel rendelkező Jarno Trullit a családias hangulatáról híres Caterhamtól... ott valami bűzlik. Azt hiszem, erre egyetlen egy versenyző háttere lehetett csak képes, méghozzá Vitaly Petrov Oroszországa. Tony Fernandes hosszasan rágódott az ügyön, majd úgy ítélte meg, hogy Heikki Kovalainen elég magas szinten vezet ahhoz, hogy megkockáztassák a másik autó gyengébb teljesítményét, cserébe azokért a hatalmas szponzorpénzekért, amelyek jól jönnek az évközi fejlesztésekhez és a középmezőnyhöz való felzárkózáshoz. A sport és erkölcsi részét felejtsük el a dolognak, az nem a mai Forma-1 velejárója.

 

Bizonyítja ezt a Marussiává alakuló Virgin is, amely harmadik csúcskategóriás éve alatt pontosan a harmadik újonc versenyzőt fogja kipróbálni (ennyi idő alatt ugyanis csak kipróbálni lehet) az egyedüli biztos pont, vagyis Timo Glock mellett. Lucas di Grassi és Jerome d'Ambrosio lehetetlen küldetése után – mármint, hogy maradandót alkossanak a leggyatrább autóval – most a francia Charles Pic-en a sor. Csak úgy, mint két elődje, ő is a GP2-es sorozatból lépett a csúcskategóriába, igaz Pic csupán két évet töltött el az F1 előszobájában. Nem rossz versenyző ő, a huszonkettedik életévébe lépő gall ugyanis az Addax Teamnél a bajnokság egyik ügyes kezű veteránját, a csapattárs Giedo van der Gardét is maga mögé utasította, bebiztosítva az előkelő negyedik pozíciót a sorozatban. Emellett az is sokatmondó, hogy egy olyan komoly és megfontolt ember, mint a korábbi monacói győztes Olivier Panis teljes vállszélességgel áll a fiatal Pic mögött. Hogy az új autóját csak a tesztek után bemutató Marussiával konkrétan mit lehet majd kezdeni, az már egy más kérdés. Figyelemfelkeltésre mindenesetre ott lesz a „palánknál” tartalékként egy női versenyző Maria de Villota személyében.

 

A HRT-nél igencsak zajlik az élet. A tavaly év végén bekövetkező tulajdonosváltás a teljes „elspanyolodás” irányába vitte a csapatot, hiszen a Minardi nyolcvanas évek végi F1-es versenyzője, Luis Pérez Sala első lépésben átköltöztette a gárdát spanyol földre, majd úgy döntött, hogy a személyzet nagy részét is „honosítja”. Ezek után nem bizonyult nagy durranásnak, hogy egy hazai pilóta mellett teszi le a voksát. A lista élén eleinte ott volt a GP2 után a túraautózásban is bizonyító fiatal tehetség, Javier Villa, majd az utóbbi pár idényben szintén GP2-ben versenyző Dani Clos is (akinek végül a tartalékpilótai státusszal kell beérnie), végül azonban a McLaren tesztpilótai állásából elcsábított, már 41. évét betöltő Pedro de la Rosa lett a befutó az első számú ülésre. Nincs is ezzel nagyobb baj, mert a HRT-nek és szinte teljesen új legénységének most mindennél fontosabb egy sokat tapasztalt, kiváló technikai érzékkel megáldott fejlesztő pilóta. Az ő feladata nem a gyorsaság lesz, a terv szerint ez jelen körülmények között inkább a másik versenyző dolga lett volna. Lett volna..., ha az újabb kiválasztott egy ambíciózus, fiatal tehetség, nem pedig a már szintén korosnak számító, indiai szponzorokat mozgósító Narain Karthikeyan. Igaz, legalább nem lesz neki új a környezet, hiszen az egykori Jordan pilóta tavaly jó pár futamon terelgette már a Hispania autóját, de az biztos, hogy a 35 éves Narain helyett inkább Giedo van der Gardét várták a csapatba. Nem véletlenül, hisz a holland amellett, hogy fiatal és éhes, a pályafutása korábbi szakaszaiban megmérkőzött már az itteni ászokkal, Vettellel, Hamiltonnal, Rosberggel, di Restával. Na de abból kell főzni, ami van...

 

Mégis annyi szent, hogy összességében ez egy igen erős mezőny, és ha a null- és pár kilométeres fiúknak Alonso, Raikkönen, Hamilton, Vettel, Button és Schumacher mellett is sikerül felhívni magukra a figyelmet, akkor benne van a pakliban, hogy egyenes út vezet majd egy jobb csapat és a diadal felé. Mr. Grosjean, Vergne, Pic, Ricciardo,! Elindult a visszaszámlálás!

 

Farkas Lívia