Szujó Zoltán: Paddock-napló Barcelona

motorsportal.hu  2012.05.15. 16:01

Szöveg: Szujó Zoltán

Forrás: Hirado.hu/Formula1

 

Már éppen elköszönőfélben voltunk GyuZso-éktól, amikor észrevettem a sűrűn gomolygó, fekete füstöt. Egyből éreztem, ez nem egy odaégett grillcsirke a Paddock Klubban - annál sokkal komolyabb. "Sziasztok, majd beszélünk!" - dobtam oda, szinte már futás közben.

Rohantam a paddock másik vége felé. Kapkodás, kiáltozás, riadalom. És akkor, már közelről láttam, hogy nagy a baj. A Williams istálló okádta magából a koromfekete, fojtogató, torokmaró füstöt. Néhány szerelő asztalokat, paravánelemeket dobált ki a garázsból, sokan fuldokolva, köhögve, pólójukat az orruk elé szorítva indultak vissza, be, hogy mentsék, ami menthető. Közben mások már a vizestömlőket húzták kifelé, Caterhemes, Toro Rossós, FIA-s, tévés egy csapatként próbált úrrá lenni a kezdeti szakaszában is a bénítóan félelmetes káoszon. "Szilárd!" - nyilallt belém hirtelen a felismerés, hogy operatőr kollégámat már legalább 15 perce nem láttam. Könnyező szemmel, maró torokkal rohantam messzebb a tűzoltás közvetlen közeléből, hogy körülnézzek, és ekkor megláttam, hogy egy lépcsőn állva – mi mást is csinálna az egyik legjobb operatőr, akivel valaha is dolgoztam? – vállán a kamerával, forgat.

(Közbevetés az erkölcsről, moralitásról: sokan kérdezik ilyenkor felháborodva az újságírót, riportert, kameramant, hogy mégis hogyan lehet ennyire érzéketlen, és a bajban miért nem segít, hanem ír, megfigyel, tudósít, képet rögzít. Nos, azt hiszem, a legalapvetőbb ösztönök mindent felülírnak – kötelesség- és hivatástudatot, munkamániát, megszállottságot. Ha ne adj' Isten, életet kellene menteni, akkor semmi kétségem afelől, hogy ezeknek az embereknek a 99 százaléka gondolkodás nélkül segítene bajba jutott társain. Készült is egy kép Barcelonában, amelyen a Sky TV egyik operatőre, kameráját eldobva segít egy, az ájulás határán lévő Williams-szerelőnek kimenekülni a boxból. Abban a pillanatban viszont, amikor már látszik, hogy a káoszon sikerül úrrá lenni, amikor valami furcsa, spontán szervezettség kezd kialakulni, akkor a jó újságíró, a jó operatőr teszi, amit tennie kell: ír, megfigyel, tudósít, képet rögzít, dokumentál. Azért, hogy az eseményeket a maguk valóságosságában megmutassa, átadja a nézőknek, olvasóknak. Azt teszi, ami az ő feladata.)

 

Mentők, rendőrök, tűzoltók érkeztek, a boxutcát, a paddock egy részét kiürítették. Bruno Senna rémült tekintettel siet oda egyik szerelőjéhez, és kérdezi, jól van-e. Hála az égnek, jól. A Spanyol Nagydij győztese, Pastor Maldonado is az övéi közt, overallja meg lucskos az alig másfél órája rálocsolt pezsgőtől, de látszik rajta, hogy most csak egy dolog jár a fejében: ugye nem sérült meg senki súlyosabban?

 

A hírek szerint nem. Összesen 31 embert láttak el a Medical Center orvosai, néhányukat egy éjszakára az egyik barcelonai kórházban tartottak bent megfigyelésre, de súlyos sérülés nem történt. Számítógépek, technikai berendezések sérültek, vagy semmisültek meg, de a legnagyobb érték, Senna garázsban felbakolt F1-es gépe megúszta.

 

Őrült egy vasárnap volt.

 

Egy nappal korábban, kora este egy meglepetés-bulitól volt hangos a Williams motorhome-ja. A csapat alapítója, névadója, agya és szíve, Sir Frank Williams pár hete ünnepelte 70. születésnapját, és lánya, Claire partit szervezett a tiszteletére. A meghívásnak mindenki eleget is tett: Mark Webber, Sebastian Vettel, Jenson Button, Lewis Hamilton, Stefano Domenicali, és a Forma–1 rengeteg további ismert és kevésbé ismert szereplője kuporodott le Sir Frank kerekesszéke mellé néhány percre, hogy felköszöntse az élő legendát. Megható és egyben felemelő pillanat volt. Belenéz az ember ebbe a szempárba és szinte látja Jones, Rosberg, Piquet, Prost, Mansell győzelmi mámorát vagy éppen egy kiesés utáni tehetetlen dühöt. Letűnt korok klasszikus párharcairól, tragikus baleseteiről, őszinte, férfias küzdelmeiről, az Eau Rouge-ról, a Tamburellóról, a Parabolicáról mesélnek ezek a szemek. LEGENDA ő maga is - így, csupa nagybetűvel.

 

Pár perccel később és pár méterrel odébb a Ferrari főszponzorának ügyvezető igazgatója végzi el az utolsó simításokat: sokadik mikrofonpróba, egyeztetés a beosztottakkal, a beszéd újbóli átfutása, hogy aztán szívélyesen köszöntse az egybegyűlteket (azaz minket, riportereket, újságírókat a világ minden tájáról), illetve külön üdvözölje a csapat 2 pilótáját és csapatfőnökét. Domenicali, Massa és Alonso megpróbálnak valamiféle párhuzamot vonni a bankszektor működése és a Forma–1 között (mérsékelt sikerrel), majd egy bűvész érkezik, hogy a két pilótával együtt szórakoztassa a nagyérdeműt. Riadtan pillantunk egymásra a kollégákkal, hogy ez azért talán már mégiscsak túlzás, a versenyzők elleni merényletet mi kérjük ki magunknak, de lássanak csodát, a show egész színvonalasra sikeredik. Az amúgy nagy kártyatrükk-mester Alonso is élvezi, ahogyan a vörös selyemkendőt tünteti el a tojásban, Massát pedig öröm nézni, ahogy gyermeki mosollyal az arcán, kipirulva tapsol, varázsigét kiabál és néhány pillanatra elfelejti azt a kegyetlenül őszinte, goromba világot, amely egyre hangosabban kérdőjelezi meg helyét a maranellóiaknál. Pár perc múlva meg egy születésnapi torta is érkezik, Stefano Domenicalinak, mi pedig hangosan elénekeljük az ilyenkor szokásosat.

 

"Good party - free food" - állapítja meg a nyilvánvaló összefüggést a két dolog közt az egyik angol kolléga, és ezzel ott, a barcelonai éjszakában, farkaséhesen nem is nagyon lehet vitatkozni...