Visszapillantó (2. rész): Miért jó a Lotus lazasága Kiminek?

formula.hu  2012.12.29. 13:17

Forma-1-es szezonértékelő interjúsorozatunk első részében Matics Zsolt Robert Kubica F1-es visszatérésének esélyeiről és a lengyel egyéb lehetőségeiről beszélt. Ha az volt a bemelegítés, akkor most belevágunk a dolgok közepébe – a 2. részben a Lotus belső légköre, Kimi Räikkönen szárnyalása, Romain Grosjean törés-zúzása, és mindezek háttere lesz terítéken.

 

Persze szigorúan a személyi tréner szemével, Matics Zsolt, a Fit 4 Race vezetője, Michelisz Norbert és Kiss Pál Tamás fizioterapeutája szemüvegén keresztül. Interjúsorozatunk első, Robert Kubicáról szóló részét ITT olvashatjátok. 

 

 

 

- Maradva a lotusos vonalon – elvégre Kubica is a csapat elődjének a versenyzője volt, amikor az említett baleset érte –, mit szólsz Kimi Räikkönen F1-es visszatéréséhez? Ez azért nem volt gyenge tőle így elsőre, nem igaz?

Matics Zsolt (Fit 4 Race): - Igen, ő abszolút a szezon egyik pozitív meglepetése volt számomra. A szezon elején beszéltünk róla, de én megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ő már a visszatérésének az első évében ilyen jól fog menni. Grosjean az időmérőkön az év elején, és azért később is meg-megveregette őt, de Kimi az egész szezon során elképesztően konstans és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, ilyen szempontból csak Alonsóhoz lehet hasonlítani. Ők ketten voltak azok, akik egész évben mondhatni hiba nélkül, stabil és konstans módon versenyeztek és szállították az eredményeket. Az időmérős teljesítmény egyiküknél sem volt kiemelkedő, viszont a versenyteljesítmény, az mindkettőjüknél top volt szinte minden versenyen. Nem is tudnék olyan versenyt mondani, amin ők ketten hibáztak volna idén, ugye egy verseny volt Japánban, amin éppen egymással akadtak össze a rajt után, de igazából arról sem tehetett egyikük sem, az egy szerencsétlen versenybaleset volt. Az év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra Kimi konstans módon erős teljesítménye, és a végén a győzelem is összejött neki, amire nagyon várt már az egész csapat, és ami hatalmas lökést adott neki akkor is és a jövőre nézve is. Lenyűgözött az idei teljesítménye, pedig bevallom őszintén, én őt nem tartom professzionális versenyzőnek. Kedvelem őt, mert tényleg egy nyerstehetség, egy kirobbanó őserő az egész ember, de a szememben – mint fizioterapeuta szemében – ő nem professzionális, mert mégiscsak cigizik, előszeretettel fogyaszt alkoholt is, és általában véve sok olyan megnyilvánulása van, amit egy igazán profi sportember szerintem nem feltétlenül engedhet meg magának, persze lehet, hogy éppen emiatt szeretik olyan sokan. Az F1 idei 26 fős mezőnyéből én 24 főt teljesen profi versenyzőnek tartok, ez alól Räikkönen és talán Hamilton az egyetlen kivétel. De tegyük hozzá gyorsan, hogy Kimi ilyen, neki ez kell, ő így ereszti ki a gőzt, és ez nagyon fontos egy pilóta számára. Ő így tud működni. Valószínűleg, hogy ha megvonnák tőle ezeket az élvezeteket, ahogy a McLarennél és a Ferrarinál is volt erre példa, egyszerűen onnantól nem működne Kimi, nem lenne igazán önmaga. Ebben az esetben befeszülne, mint anno, 2008-ban a Ferrarinál, akkor láttam róla közeli képeket, és teljesen tövig le voltak rágva a körmei, még jó, hogy az ujjait nem rágta le, annyi volt benne a feszültség. Minden versenyző számára nagyon fontos, hogy ki tudja ereszteni valahogy a gőzt, mert különben egy idő után befeszül, görcsössé válik, és akkor a pályán sem tud majd megfelelően koncentrálni. Kiminek viszont ez valahogy működik, ő teljesen ellazul a versenyek között, amikor viszont az autóban ül, akkor száz százalékig tud koncentrálni.

 

 

 

Alonso és Räikkönen is egészen kimagasló teljesítményt nyújtott 2012-ben

 

- Ilyen szempontból akár azt is mondhatjuk, hogy Kimi Lotushoz szerződése a Forma-1 történetének egyik legnagyobb csapat–pilóta egymásra találása volt. Elvégre a Lotusnál köztudottan nagyon szabad a légkör, szegény Kubica ennek megitta a levét, mert ő nem járt jól, hogy anno elengedték ralizni a felkészülési időben, de Kimi idén egyszerűen lubickolt ebben a közegben…

- Pontosan, ezzel teljes mértékben egyetértek. A Lotusnál a csapat szellemisége is körülbelül olyan laza, mint amilyen laza maga Räikkönen is, ők nem szólnak bele, hogy mit csinál a pilótájuk a szabadidejében, csak azt várják el tőle, hogy amikor a versenyautóban ül, akkor minden esetben száz százalékot tudjon nyújtani. Ilyen szempontból a Lotus talán a leginkább versenyzőbarát csapat a jelenlegi Forma-1-ben. A Red Bull például egy pilótatemető, ezt lehet, hogy kevesen merik így kimondani, pedig így van. Nem véletlenül mondta azt Robin Frijns, a WSR3,5 idei bajnoka, hogy ő nem megy a Red Bullhoz, pedig őt is nagyon meg akarták szerezni, de ő ehelyett kijelentette hivatalos nyilatkozatban, hogy a Red Bull megöli a versenyzőket, ami tegyük hozzá, nem feltétlenül volt bölcs döntés a jövője szempontjából. A végén persze marad 1-2, akikből bajnok lesz: a Vettel és Da Costa-típusú versenyzők, akik elképesztő módon bírják a nyomást, sőt, nyomás alatt még jobbat hoznak ki magukból. A Red Bullnak ez kell, Helmut Marko a főnök a pilóták kiválasztásában, és ők meg is mondták, hogy bajnokokat akarnak, semmi más nem érdekli őket. Nem véletlenül cserélgetik hegyre-halomra az embereket a Toro Rossónál. Igen ám, csak egy a baj: ha egy pilóta odamegy a Red Bullba, akkor a többi szponzorát nem tarthatja meg, minden más kapcsolatát meg kell szakítania, onnantól ő Red Bull-pilóta lesz és pont. Viszont, ha ezután onnan kirakják, akkor egyedül marad, és onnantól gyakorlatilag eláshatja magát és mindent, amiért addig megdolgozott. Egyre több ilyenről hallok, főleg a WSR2,0-ból, ahol már nem egy Red Bull-pilóta járt így, de tudtommal Brendon Hartley-nak is ez lett a sorsa.

 

 

 

Jaime Alguersuari, egyike a Red Bull „áldozatainak”

 

- Akkor ez gyakorlatilag egy mindent vagy semmit játék…

- Igen, teljes mértékben az, és ölik a versenyzőket rakásra. Aki túléli, az bajnok lesz, aki nem, annak viszont vége. Valahol persze érthető ez, hiszen annyi pénzt fektetnek bele, hogy muszáj bajnokot nevelniük, de pilóta szemszögből ez a Lotus totális ellentétje, ez egy rémálom egy pilóta szempontjából, kivéve néhány egészen rendkívüli pilóta számára, mint amilyen Vettel vagy Da Costa. Vettel és Webber már letettek annyit az asztalra, hogy velük ne legyen olyan szigorú Marko, akinek Vettel amúgy is nagy kedvence, de Buemivel és Alguersuarival például nagyon csúnyán kiszúrtak év elején. Végig azt mondták nekik, hogy igen, igen, jövőre is folytathatják a Toro Rossónál, aztán az utolsó pillanatban, amikor már esélyük sem volt máshova menni, mert minden ülés betelt, akkor azt mondták nekik, hogy bocsi, mégsem. Tehát a Red Bull a versenyzőkhöz való hozzáállás szempontjából szerintem a Lotus totális ellentéte. A Lotus elképesztően versenyzőbarát, és ezt nemcsak Kimi kapcsán lehetett idén észlelni, de Grosjean kapcsán is, mert hát hallottuk egyszer is, hogy maga a csapat kritizálta volna bármelyik totálkára után a franciát? Pedig hát lett volna rá néhány alkalmuk, de ők akkor is mindig megvédték, amikor már az egész világ őt támadta. Azért azt nem kívánom senkinek, amit idén Grosjean az ötödik rajtbalesete után kapott a közvéleménytől, és csak rá kellett nézni, az egész ember teljesen befeszült ettől a helyzettől. Látszott az arcán, hogy remeg szinte az idegtől, és hihetetlen feszültséget cipelt magával versenyről versenyre.

 

 

 

Grosjean idén nem éppen a nyugalom mintaszobra volt

 

- Aztán most megnyerte a Bajnokok Tornáját, ebből is látszik, hogy magával a tempójával pedig egyáltalán nem lenne probléma…

- Igen, sőt, ha azt nézzük, akkor az időmérőkön Räikkönent idén elverte, és tényleg, a tempójával a versenyeken sem volt baj, de egyszerűen az éles helyzetekben folyamatosan a rossz döntéseket hozta meg.

 

- Neki lenne talán a legnagyobb szüksége az F1 mezőnyéből egy jó személyi edzőre, nem? 

- Igen, és van is neki fizioterapeutája, sőt, év közben cseréltek is egy judo edzőre, de nem biztos, hogy ez a judo edző egészen tisztában van azzal, hogy egy autóversenyzővel mit is kellene csinálni egy ilyen helyzetben…

 

 

 

Grosjean spái ámokfutása

 

- Hát igen, ez sok mindent megmagyaráz, lehet, hogy éppen ő nevelte belé, hogy „Üsd! Üsd! Üsd őket!”, ez jelen esetben tényleg nem a legszerencsésebb párosítás.

- (Nevet.) Igen, de viccet félretéve, bármennyire is jó szakemberről van szó, mert biztos vagyok benne, hogy a maga területén ő is a legjobbak között van, de az autóversenyzés egy teljesen más világ, mint mondjuk a judo, ezért erre szerintem külön szakemberek kellenek, akik tényleg csak ebben a világban élnek és mozognak. Én úgy látom, hogy Grosjeannak pont az a sokat emlegetett alfa hiányzik, amiről már év elején is beszéltünk az interjúnk során. Lényegében a versenyző agya a komputer, az vezérel mindent. Minden döntéséért az agy és a szinopszis kapcsolatok a felelősek. Ha valaki meg tudja csinálni azt, hogy fej lehajt és kikapcsol, kicsit megnyugtatja magát és eltervezi előre a versenyét, rátalál erre a harcra kész „Ready to fight” állapotra, amit hidegvérű gyilkos szindrómának is nevezhetnénk akár – se nem túl elalvós, se nem túl ideges –, akkor az biztosan képes lesz egy jó versenyt futni, ez mindennek a kulcsa. Grosjean véleményem szerint a versenyek rajtja előtt mindig síkideg állapotba kerül, teljesen elmegy bal agyféltekébe, ezért látjuk azt, hogy a versenyek első néhány körében folyamatosan rossz döntéseket hoz, és balesetekbe keveredik, de ha ezt az első néhány kört túléli, akkor utána már túllép ezen, megnyugszik, és egyből képes jó tempót diktálni. Ezt szerintem egész évben látni lehetett, és ahogy nőtt rajta a nyomás, úgy jöttek az egyre nagyobb hibák, amiket ugyebár a spái tömegkarambol előidézése tetőzött be. És nem azért csinálja ezeket, mert fakezű, vagy idióta, erről szó sincs, egyszerűen valószínűleg nincs mellette egy olyan ember, aki felismerné a problémának a valódi forrását, és tudná, hogy hogyan szüntesse azt meg. Biztos vagyok benne, hogy Grosjeannál idén fejben voltak a probléma gyökerei, márpedig ha ez így van, akkor megfelelő módszerekkel ezeket biztosra veszem, hogy teljesen ki lehet iktatni. Ez egy tanulható dolog, nem olyan, mint a tehetség, hogy valaki vagy tehetséges, vagy nem. Grosjeannál ez a része nem hibádzik, mindenki láthatta, hogy nagyon gyors, egyszerűen fejben teljesen szét volt esve idén, és nem bírta a nyomást. Nem ismerem őt személyesen, de az az érzésem, hogy talán azért nem veszik észre a probléma valódi forrását a körülötte levők, mert kívülről egy haláli nyugodt embernek tűnik alapvetően, egy csendes, visszahúzódó srácnak, aki a pályán kívül nem tűnik idegesnek, ott nincsenek kitörései vagy ilyesmi. Valószínűleg kicsit introvertált személyiség, aki lehet, hogy még maga előtt is tagadja a problémáit, és talán ez teszi nehézzé a vele folytatott közös munkát.

 

 

 

- Ezek alapján viszont lehet, hogy elmondhatjuk, hogy ami Räikkönennek nagyon bejött a Lotusnál, az Grosjeannak lehet, hogy nagyon nem. Lehet, hogy neki éppen nem erre a laza légkörre és szabadságra lenne szüksége, hanem egy kicsit nagyobb odafigyelésre és törődésre. Te hogy látod ezt?

- Igen, valószínűleg ez is része ennek a képletnek. Mindannyian különböző személyiségek vagyunk, és ez a versenyzőkre is igaz. Valakinek ez jön be, valakinek az, valaki így tudja kihozni magából a maximumot, valaki úgy, és ideális esetben a pilóta és a csapat hozzáállása és személyisége egymásra talál, vagy legalábbis alkalmazkodik egymáshoz, mert ez mindenképp elengedhetetlen a tartós sikerek eléréséhez. Ráadásul, azért sem lehetett egyszerű dolga Grosjeannak, mert félig-meddig újonc volt megint, hiszen most tért vissza a Forma-1-be, ahogy Räikkönen is, de amíg Räikkönen biztos vagyok benne, hogy nem igényelte a közös munkát, addig lehet, hogy neki ez fontos lett volna. Az viszont száz százalék, hogy Kimit ez nem érdekelte, és ő nem dolgozott vele együtt, hanem úgy volt vele, hogy majd én is boldogulok valahogy, és ha tud, akkor ő is. Valószínűleg érezték is egyébként, hogy valami nem klappol teljesen Grosjeannal, és talán az év közbeni edzőcsere is erre utal, de a megoldást úgy tűnik, mégsem találták meg.

 

 

 

- Kimi lazaságára visszatérve: szerinted tényleg ilyen ő, vagy ez csak egy kifelé ügyesen felnagyított PR-fogás a részéről és a csapat részéről?

- Biztos, hogy ő alapvetően ilyen, mert mindig is ilyen volt, de tény, hogy a végén már rá is tettek egy nagy lapáttal, amikor látták, hogy ez mennyire bejön az embereknek. Rájöttek, hogy ez eladható, és ebből PR-t csinálnak, ez is egészen biztosan benne van ebben, gondoljunk csak a „Leave me alone” pólókra, vagy a karácsonyi üdvözlő videójára, ami szemmel láthatóan egy megrendezett valami volt, de ügyesen csinálják, nincs ezzel baj. Az viszont, amit például a csapatrádióban mondott a győztes futama közben, amivel gyakorlatilag elküldte a csapatot azzal, hogy hagyják már őt békén, mert tudja, mit csinál, és csak vezetni akar, na, az például biztosan zsigerből jött. Hozzáteszem, számomra ez arrogánsnak tűnik. Mert azt azért neki versenyzőként nem szabadna elfelejtenie, hogy van például egy versenymérnöke, akinek biztosan nagyon sokat köszönhet, és ott áll mögötte egy egész csapat, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy ő jó autóval gördülhessen pályára a versenyeken. Márpedig az ehhez hasonló kijelentéseivel gyakorlatilag azt üzeni a csapattagoknak, hogy „én vagyok az ász, ha nyerünk, akkor úgy is miattam nyerünk, ti csak húzódjatok meg szépen a háttérben.” Ez pedig nem kifejezetten egy csapatgondolkodásra vall. Másrészről viszont megnyerte a futamot, és eladtak egy csomó pólót a beszólása miatt, úgyhogy működik. De ehhez a csapat lazasága is kell már, hogy Kimi beszólásait ne vegyék magukra, legfeljebb a pólót, amit azokról nyomtatnak!

 

Kiminek a Ferrarinál még a testbeszéde is teljesen más volt, mint idén a Lotusnál

 

- Szerinted mitől lett idén ennyire letisztult és megbízható Räikkönen vezetése? Számomra sokáig – még a mclarenes időkben – ő volt a megbízhatatlanság mintapéldánya, aki kis túlzással mindig vagy nyert, vagy kiesett. Emlékszem, Dávid Sándor mondta azt egyszer róla, hogy „Kimi akkor lesz világbajnok, ha építenek neki egy tankot!” Aztán a Ferrari épített neki egyet és világbajnok is lett, utána viszont a raliban is esett-kelt. Idén viszont a megbízhatóság mintapéldányává vált, miközben ugyanaz az ember maradt. Mégiscsak jót tett neki a ralis kitérő?

- Én ezt nem erre vezetném vissza, inkább arra, amit már említettünk: megtalálta azt a csapatot, amelyhez a leginkább illik a személyisége, és amelyben a leginkább jól érzi magát. Egy jó közegbe került, és az nagyon fontos, hogy a pilóta jól érezze magát a bőrében, ez önmagában persze nem minden, de ez az alap, ami nélkül biztosan nem fognak jönni a sikerek. 2008-ban, világbajnoki címvédő létére csak szenvedett a Ferrarival, Massa is elverte, és nem csak a pályán szenvedett, de látszott rajta, hogy a pályán kívül sem érezte jól magát. Nem véletlenül ment át a raliba, hiszen mindig is hangoztatta, hogy mennyire szereti azt a sportágat, és azt a kvázi szabadságot, amit a nyílt utak, és az erdőkben való száguldás jelent. Aztán egy idő után rájött, hogy a szabadság nem minden, és egy kis siker sem árt azért a boldogsághoz, ezért visszatért a Forma-1-be. Idén aztán a Lotusnál a szabadságát is megadták neki és az autó is olyan volt, amivel lehetett sikerélményeket szerezni, ezért láthattuk azt Kimitől, amit láttunk.

 

P1Race.hu