„  ...A maga fajta haladásnak az lesz az egyetlen következménye, hogy még néhány nemzedék, és kitör az igazi forradalom, a természet, a kozmosz forradalma. Maguk megbontják az egyensúlyt... És a végén a természet helyreállitja majd. Az a folyamat roppant kellemetlen lesz önöknek. Bukásuk éppolyan gyorsan megy majd végbe, mint emelkedésük. Még gyorsabban, mert teljesen csődbe jutnak, mert utolsó fillérig eltékozolják a tőkéjüket. A gazdag ember elég rövid idő alatt felélheti a vagyonát. És ha mindent felélt, azonnal éhezni kezd."

                                                         (Aldous Huxley - Pont és ellenpont)

A vallásosabbak próbatételként, a racionálisabbak az ipari forradalom mellékhatásaként foghatják fel ugyanazt a problémát, amely az egész emberiséget sújtja. Az emberiség történetében talán először, tényleg világméretű gonddal nézünk szembe, ez a baj nem csupán egy adott népre, vagy etnikai csoportra korlátozódik, minden ember érezni fogja, esetleg már érzi a környezetszennyezésből és a természet kincseinek feléléséből fakadó következményeket.

      Sajnos, sokan - akik amúgy már saját bőrükön is érzik a kőolajpazarlás kártékony hatását - csak legyintenek, amikor a környezetszennyezés kerül szóba. Eközben nem gondolnak arra, hogy nem csak leszármazottaik fognak szenvedni elődeik nemtörődömsége miatt, hanem saját maguk is, gondoljunk csak az egyre emelkedő benzinárakra. Valamit tenni kell, de kinek és mit?

      Emlékeznek önök még a '80-as években publikált tudományos folyóiratokra, science-fiction-ökre? Emlékeznek még, hogy mit jósoltak ezek 2000-re?  Ja, hogy az túlzás lett volna? Logikusan gondolkodva rájövünk, hogy ezek a folyóiratok, filmek nem voltak kimondottan túlzóak, csak vázolták azt, amit az azelőtti 150 év technikai fejlődésének alapján remélni lehetett. Sőt, a fejlődésnek gyorsulnia kellett volna, mert az új technológiák és találmányok új távlatokat nyitnak, ezeket be lehet vezetni más területeken is, magyarán  egy új innováció újabb találmányok kialakulását segíti elő, ez egyfajta piramisrendszer. Ezzel szemben a fejlődés nem gyorsult, bár megjelent a mobiltelefon, a személyi számítógép és az internet távol állunk a 20-25 éve vártaktól. Most persze könnyű kétségbe vonni a fentebb ecsetelt elméletemet, de ha egy pillanatra mellőzzük konzervatív hozzáállásunkat, kiderül, hogy az elméletben van igazság. Akkor, hogy nem fejlődtünk olyan magas szintre, amilyenre a tudomány korábban várt minket?

      A fogyasztói társadalom kialakulásával egyidőben megjelentek a multinacionális vállalatok, amelyek a saját érdekeiket szem előtt tartva, sokszor a tudományos fejlődés elé gátat állítva irányítják az üzleti életet. Azok a zsenik, feltalálók, akik a fejlődést eddig diktálták tehetetlenek, mert találmányaik bizonyos érdekcsoportokat hátrányosan érintenek. Egy Stanley Mayer nevű lángész már rég feltalálta a teljes egészében vízzel működő autót, a koncepciót csak tovább kellett volna fejleszteni és elterjeszteni, ezzel gátat szabni a környezetszennyezésnek. De a találmány jelentősen megcsappantotta volna a benzinfogyasztást és ezt az olajvállalatok nem engedhették. Mayert 1998-ban egy étteremben mérgezték meg...

      Így hát a haladás kulcsa ezeknél a vállalatoknál van, ezért a fejlődés lassú és körülményes. Kissé ironikus módon, pont az autógyártók azok, akik a hibrid technológiával foglalkoznak, de a gyártók többségénél ez egyelőre csak marketingfogás, a sorozatgyártással egyelőre csak a Honda, a Toyota és annak leányvállalata, az 1989-ben alapított Lexus foglalkozik. A legelőrehaladottabb jármű ezen a téren a Toyota Prius, amely 2005-ben elnyerte a rangos „Év Autója" címet Európában. A kocsiban egy 77 lóerős benzinmotor és egy 68 lóerős villanymotor szolgál. A benzinfogyasztás országúton alig kevesebb, mint egy hasonló teljesítményű (az autó 110 lóerős, azért nem 145, mert a két motor nyomatékgörbéje jelentősen eltér egymástól) autóé, jelentős megtakarítás csupán városban érezhető, ugyanis kisebb sebességnél csak az elektromos motor dolgozik. Ez még csak a kezdet, bár véleményem szerint még akkor is a benzin- és gázolaj hajtotta autók lesznek túlsúlyban, amikor egy liter benzin ára egy átlagember havi fizetésével vetekszik majd.

      Az autógyártás ingoványos terep a hibrid hajtású koncepciók számára, a sorozatgyártást csak az olyan biztos anyagi hátterű és hosszabb távra tervező gyártók engedhetik meg maguknak, mint a Toyota, amely lassan a világ legnagyobb autógyártójává növi ki magát. De mi történne, hogyha az új, elektromos, vagy más, környezetkímélő technológián alapuló hajtású autókat az autóversenyzésben és annak csúcskategóriájában, a Forma-1-ben tesztelnék? Ma már kissé naiv és erőltetett gondolat, de régebben igaz volt : a Forma-1 az új technológiák bevezetésének és tesztelésének színtere, amelyek lassan a közúti autókba is bebocsátást nyernek. Ma már ez nem így van, a Forma-1-es high tech csak az olyan, nagyközönség számára szinte elérhetetlen autókban kap helyet, mint a BMW M5, vagy a Ferrari Enzo. Viszont, ha a Forma-1-ben előírnák a hibrid üzemű versenyautók használatát, a gondok azonnal megszűnnének, mert sehol máshol gyorsabb a fejlesztés, mint a Forma-1-ben. Őrültség? Talán, de tény, hogy egyes gyártók, élükön a Hondával már jelezték fogékonyságukat afelé, hogy hibrid motorokkal versenyezzenek. Sőt, maga az FIA már vázolt ötleteket ebben a témában, hogy hogyan lehetne kárbamenő energiát hasznosítani a versenypályákon.

      Ezek a gondolatok még meglehetősen merésznek hatnak, de érdemes elgondolkozni rajtuk, mielőtt „kitör az igazi forradalom, a természet, a kozmosz forradalma".